A szálláshely kellemes, egyéni, visszaidézi a régi paraszti világot. Egy kis restaurálással még érdekesebbé lehetne tenni, anélkül, hogy veszítene jellegébõl. Egyébként csend van, nyugalom,igazi falusi környezet. Pihenni vágyóknak kiváló, bulizósok messzire elkerüljék!
Aki a nyugodt pihenést keresi a Balaton partján, nem fog csalódni. Szép helyen van lovasi szõlõhegy közepén.
Megtalálni nem volt egyszerû:
71-esen Kenese felõl Lovasra be balra, majd az elsõ nagy keresztezõdésben mégegyszer balra. Lovast elhagyva lesz egy kék-fehér tájékoztató tábla, ott balra a szõlõk közé és kb. 500m-re ott is lesz.
71-esen Füred felõl célszerû bemenni Csopakra, ott követni a Lovas táblákat, majd még lovas elõtt figyelni a fent említett kék-fehér táblát és bekanyarodin a szõlõk közötti kis útra.
Egyébként Csopak és Füred pár perc kocsival, de gyalog sem lehet több, mint fél- egy óra, így a "nyüzsgõ" part sincsen messze.
Télen nincs nyitva, de kora tavasszal és késõ õsszel igen és olyankor cserépkályha mellett lehet melegedni.
A lovak nagyon szépek, Áron aki gondozza õket elég türelmesen foglalkozik velük és a turistákkal, akik lovagolnának rajtuk.
A reggeli korrekt, nem túl diétás és müzli sincsen, aki erre vágyik vigyen magával vagy elõre szóljon biztosan megoldják.
A szobák nem túl nagyok, nincsenek nagy rugós matracos "king size" ágyak, aki ilyet akar fizessen 10x ennyit valami sokcsillagos szállodáért... nekem nem hiányzott.
Internet legközelebb Lovason van a Teleházban ;) Van viszont 3G-s mobil Internet és modemmel 500kbps körül tudtam is használni.
Tavasszal szeretnék újra itt megszállni.
Különleges napokat töltöttünk itt - ez ugyanis nem egy megszokott, hagyományos fogadó.
Mintha évszázadokkal lépnénk vissza az aranykorba, körülöttünk az erdõ nyugodt csendje, alattunk az istállóban a lovak motoszkálnak, dobbantanak, életemben nem pihentem ilyen jót. És ez 21. századi higéniával egyesül. A tiszta szobákban egyszerû fabútorok. A háziasszony figyelmességei, apró fadíszei, kedves képei teszik mindezt otthonossá.
A környék gyönyörû: lustán elnyúló rétek, árnyas erdõk - és hopp: kiértünk egy mesebeli tisztásra, melyen búboskemence várja az éhes (és fõzés-sütésre kész) vándort.
Együtt is kirándulhat a család, de mi kettesben is elmehettünk: a gyerekek közben a ház aprónépével vívtak kalózcsatát vagy derítettek fel kincses-szigeteket - gondos felügyelet mellett. (És öt csemeténket ismerve, ez egyáltalán nem könnyû feladat; profi bébicsõszt is megizzasztanak)
Nem írtam még az étkekrõl: nincs étlap, de felesleges is lenne, a gazdaasszony kiapadhatatlan fantáziáját soha utol nem éri. Az egyszerû, bõséges ételek ízvilága az ínyenceket is kielégíti, közben pedig a gyermekek is önfeledten elfogyasztották még a sárgarépalevest is. (Persze a milliólábú csibe, a házirétes nem volt kérdés...)
A vendéglátás új jelentést kapott: mi otthon éreztük magunkat. Aki újat, kalandot és pihenést keres: csak ajánlani tudom. Aki hagyományosat keres: csak bátran lepõdjön meg.
Ja igen: elsõre talán furcsa a falu végi malom, de csak bátorság! És remek a lovaglás!!
